Devara: Part 1

Szóval, ültem a moziban, popcorn a kézben, és készültem a Devara: Part 1-re, ami ígéretesnek tűnt, mint egy új diétás csoda, ami végül csak puffaszt. Először is, a cím... "Part 1"? Komolyan, már a kezdetektől fogva tudjuk, hogy cliffhangerrel fog végezni, mintha a rendező azt mondaná: "Tudom, hogy most fájni fog, de vissza fogsz térni többért!" A film tele van mindenféle CGI-szörnyeteggel, amik olyanok, mint az én reggeli arcom a tükörben – félelmetes, de valahol mégis szerethető. A történet? Úgy csapong, mint egy részeg denevér egy neonfényes diszkóban. Van itt minden: elveszett királyságok, titkos küldetések, és persze, a kötelező szerelmi szál, ami annyira kiszámítható, hogy még a popcorn-szemek is megjósolnák a következő lépést. A karakterek? Úgy mélyek, mint egy lapos tányér. A főhős, akinek a nevét már elfelejtettem (valami nagyon epikus, talán Gary?), olyan karizmatikus, mint egy könyvtáros a könyvek rendezgetése közben. De legalább a humor... ó, várjatok, milyen humor? A legviccesebb rész az volt, amikor a szomszédom véletlenül a popcornját öntötte a fejemre. Összességében, ha szereted a látványos jeleneteket és nem bánod, ha a történet olyan vékony, mint a diétás pizzán a sajt, akkor a Devara: Part 1 pont neked való. Én személy szerint várom a második részt, csak hogy megtudjam, Gary végül megtalálja-e a királyság kulcsát a zsebében, vagy csak egy újabb szörnyet kell legyőznie, ami úgy néz ki, mint az én kedd reggeli kávézacc.