Az alkotó nem csak egy újabb robotos film

Felkerült a Disney+ ra az Alkotó, ami kétségtelenül egy elgondolkodtató film a létezés fogalmáról, illetve az egész „Isten a gépnek is ad lelket, ha akar” dologról, viszont itt jön egy hatalmas de.

Ez a téma egy lerágott csont már a filmiparban és őszintén nem ad semmi új gondolkodni valót a nézőnek. A történet onnan indul ki, hogy a kezdetben mindenki életét megkönnyítő mesterséges intelligenciák egyszer csak felrobbantanak egy bombát Los Angeles felett, aztán kiirtanák teremtményeiket az emberek, mielőtt ők halnának ki. Az a bökkenő, hogy a robbanás emberi hiba miatt volt és a robotok csak áldozatok, természetesen a közösségi médiában nem az igazság terjed el így boszorkányüldözés veszi kezdetét. Az egész világot és az ellentéteket egy párnak az életén keresztül mutatják be, akik az esemény epicentrumában estek szerelembe és persze a kormányaik között érdekellentétek vannak és hatásos flashback-ekkel bemutatja a film a veszteségeiket. A film végén pedig egy fordulatos újra egymásra találás és önfeláldozást láthatunk, ami elhozza a békét.

Akármennyire is lerágott csont azok az elvek és felvetések, amit felhoz magában a film még mindig megvan benne az, hogy magával ragadja az embert a dráma közepébe, ami nem kis mértékben Hans Zimmer zseniális muzikális munkásságának tekinthető. Alapvetően ez egy lassú film és hazudnék, ha azt mondanám teljes ideje alatt lekötött. Az eleje unalmas volt és nehezen követhető, de eljött az a pont mikor elragadott magával a történet és beleélhettem magamat.